Csíksomlyói legenda

Az egyik legszebb történet.....


A Jóisten Csíksomlyón osztotta szét világunkat a nemzetek között.

Azért, hogy a nemzetek ne civakodjanak a kék bolygó területei fölött.

Összehívta őket a csíksomlyói dombtetőre.

Ott, ahol a kápolna most áll, az Úr megáldotta a földet.
Ezért ott a föld mélyéből áradni fog örök időkig jóság energiája.
Tódultak a nemzetek minden felülről.

Jöttek északról és délről, keletről és nyugatról.
Lóháton, elefántháton és teveháton, ökrök vontatta szekereken.
Megteltek a közeli dombok népek sokaságával.

Bármennyien is voltak, egyre csak jöttek és úgy látszott, nem fogynak el soha.

A megérkezettek felsorakoztak egymás mellé.
Mindenki beszélte mindenki nyelvét.
Fegyver nem volt senkinél, mert maga az Úr hívta őket és az egész
környéken jóság és békesség uralkodott.
A Sátán nem lépte át a Kárpátok gerincét, mert megtiltatott neki.

Amikor mindenki egybegyűlt az Úristen felújította az emberekkel kötött szerződést.
Ennek jeléül gyönyörű szivárvány jelent meg hegyek fölött.
Emlékeztette a világ nemzeteit a tízparancsolatra.

Majd igazságosan szétosztotta a földet népcsoportok között.
A következő intelemmel engedte útjukra:

"Szaporodjatok és sokasodjatok. Népesítsétek be a földet mely néktek adatott.

Uralkodjatok a föld állatai és növényei fölött

Aztán megáldotta az emberek sokaságát, és útjukra bocsátotta őket!
Figyelte, ahogy elvonulnak az égtájak irányába, mint a vándorhangyák.
Amikor az utolsó népcsoportot is elnyelte a messzeség, az Úrra
rászakadt a sűrű csend és a néma magány.

a megáldott szent helyet nem adta még oda senkinek.
Mivel az Úr cselekedetei nem véletlenszerűek és céltalanok.
Ezért az Úr kiült a csíksomlyói dombra és várt.

A tehén hátán egy kislány ült feje körül sokszínű virágkoszorú és

Mint az arany, ahogy felnemesíti az ötvözetet. Az Úrnak felvidult a
lelke, mert bebizonyosodott, hogy minden a terv szerint megy és már tudta kié lesz
a megáldott föld!
- Kik vagytok ti? - kérdezte a gyerekeket.
A fiúcska lehajtotta fejét és hallgatott. Nem bírt szóhoz jutni a megilletődéstől.

A kislány egy csokor virágot nyújtott az Úrnak.
- Üdvözölve légy mi Urunk Istenünk! Én Magyar vagyok a testvérem Székely.
Messzi földről jövünk és eltévedtünk az úton

- Hol vannak szüleitek? Túl gyöngék vagytok még ahhoz, hogy  egy nemzet sorsát cipeljétek!
- Nincsenek szüleink, nem is voltak! - Csilingelte a kislány.
- Honnan jöttetek? - faggatta tovább az Úr.
- Csillagösvényről. - szólalt meg a fiúcska is félénken.
- Országot akartok magatoknak?
- Azt akarunk Uram. De mivel mi még gyerekek vagyunk, adjál nekünk
  apát és anyát is, aki védelmezzen bennünket!
- Apát adjak, meg anyát is? - kérdezte az úr meglepetten.
- Igen, mert csak te tudsz adni! Te vagy a mindenható, a jó és a könyörületes!
- Várjatok egy keveset, hadd gondolkodjak - mondta az Úr, és két tenyerébe hajtotta fejét.

Hosszasan gondolkodott. A két gyermek közben önfeledt játékba kezdett.
Nevetgélésük úgy hatott a dombon, mint ezernyi ezüst csengettyű.
- Mivel védtelenek vagytok, ártatlanok, és kedvemet lelem
bennetek, ezért meghallgattam és teljesítem kéréseteket!

Anyát is adok, a Szűzanyát, Máriát, Jézus Krisztusnak, a világ megváltójának és szeretett